Másik aktualitás. Mondhatjuk, örökzöld.
Nézzük csak!
Átfutva a blogot eszembe jutott valami. Mi az, hogy jó minőségű hús, húskészítmény, húsáru? No, ez az, amihez fűzök pár gondolatot.
Az élelmiszertörvény szabályoz sok mindent a biztonság miatt. A végrehajtási rendelete szintén kellő nyomatékot, hogy ne kerüljenek nem megbízható élelmiszerek kereskedelmi forgalomba. Sok-sok kémiai, biológiai, mikrobiológiai paramétert kell figyelembe venni az előállítás - gyártás - forgalmazás (értékesítés) során. A higieniai előírások gyakran már túlzóak. Viszont ez mind azt a célt szolgálja, hogy amit megeszünk, az megbízható táplálék legyen, egészségünkre nem ártalmas, fertőzést, betegséget nem okozó. Tehát biztonságosan elfogyaszthatjuk.
Meglesz a jóllakottság érzése és némi gasztronómiai, kulináris élvezetet is nyújt elfogyasztásuk. Valamint megvannak az alapvető tápértékei is ezeknek az élelmiszereknek. Kell ennél több?
Igen! Igen, kell! Kell, hogy kelljen több!
Nem divat és marketing alapon javaslom, hanem a természetes gyógyászat szempontjából is a bio húsok fogyasztását. Sanyi biztosan egyetért velem - gondolom.
Elképesztő a különbség a nagyüzemi állattartásból és a bio állattartásból származó vágóállatból kinyert hús között. De óriási a különbség a hagyományos házi és a bio állattenyésztés végtermékei között is.
Volt alkalmam megismerni ezt a témát már a kilencvenes évek közepén. Egy kedves ismerősöm osztrák cég gyógynövényekből készült takarmány kiegészítőit forgalmazta hazánkban - egyedülálló kezdeményezés volt - az állattenyésztők részére. Mi volt a jellemző akkor? Lehet, hogy még most is? Védőoltásokat, betegségek esetén különféle gyógyszereket, antibiotikumokat kaptak az állatok. Szorgalmazta az ismerősöm, hogy a vakcinák helyett inkább az állatok szoptatást követő takarmányozásánál kezdve használják preventatív módon a gyógynövényekből készült kiegészítőket. Volt eredménye munkájának takarmánykeverő üzemek némelyikében és állattartó telepeken.
A nem gyógyszerezett vágóállatok húsa teljesen más, mint a megszokott módon előállított állatok húsa. Állagában, színében, ízében, tápértékében. Nincs benne esetleges(!) szermaradvány, még a megengedhető mértékben sem.
A bio állattartás csakis vegyszermentes környezetben lehetséges. Előírás és ellenőrzik betartását. A takarmány csak olyan földekről származhat, amelyek adott távolságú környezetében nem permeteznek, nem használnak műtrágyákat és akármilyen vegyszereket. Természetesen legelső szempont a termőföld megfelelősége, tisztasága. A takarmányok termesztése, azok kártevőktől, fertőzésektől - gombáktól, baktériumoktól... - való védelme kizárólag természetes módon történhet. Csak az ilyen körülmények között termesztett takarmánnyal etehetőek a bio vágóállatok.
Ezzel szemben milyen takarmányon fejlődnek, híznak a nem bio állatok? Valamivel jobb a házi tartás. Kapják a kukoricát, búzát, de emellett takarmánykeverőkből származó indító (starter) tápokat a kölyök és kamasz korú állatok. Azokban mi található? Illetve mi található abban a takarmány gabonában, amit a gazda etet velük? Ha beteg az állat, mit csinál a gazda?
Tehát, még ez sem bio minőség, de jobb húst eredményez, mint az üzemi.
Érdekes dolog a sertések terén. Pár éve megtiltották a moslékos hizlalást. Nagy üzlet volt a moslékos hizlalás már a 70-es, 80-as években is. Vendéglőkből, nagykonyhákból hordták szinte ingyen a moslékot a gazdák, akik 100-200 vágósertést állítottak elő évente. A sertés mindenevő, mint mi. Mi van a konyhai ételmaradékokból készült moslékban?
Mi történik akkor, ha nem kap húst a sertés a hizlalás során, még hallisztet sem?
Nézzük a tartást! A vágóbaromfit a lehető legkisebb területen összezsúfolva - hogy még a minimális területük meglegyen, ami kell ahhoz, hogy el ne pusztuljanak - tartják és futószalag szerűen pumpálják beléjük a takarmányt, amiben jóféle, gyarapodásukat elősegítő adalékanyagok vannak. Extrém esetekről is tudunk - az állatvédők nem tudnak mindenről - amikor saját ürüléküket is felcsipegetik takarmány gyanánt.
A sertések tartása is hasonló fajlagos területen történik. Nem az a cél, hogy lemozogják a felszedett kilókat, hanem az, hogy minél rövidebb idő alatt elérjék a vágósúlyt és közben ne pusztuljanak el.
Ezzel szemben, hogyan tartják a bio vágóállatokat? Láttam egy bio baromfi telepet 13 éve egy mátrai faluban. Brutálisan nagy területen szaladgáltak a csirkék, tyúkok, kakasok, pulykák. Közben csipegették a tiszta füveket, növényeket a területen és kapták a bio körülmények között termesztett gabonát, amelyhez gyógynövények voltak keverve különféle célból. Ott legalább 500 méteres körzetben nyoma sem volt semmiféle vegyszernek. Mozogtak, szaladgáltak az állatok és a telepen fúrt kútból kapták a vizet.
Kaptam egy csirkét és egy tyúkot a telepről. Az az élmény, az az ízhatás, az a húsminőség, amit elfogyasztásukkor tapasztaltam, nem hasonlítható össze még a hipermarketek kínálta tanyasi csirkéből készített ételek elköltése alkalmával tapasztaltakkal sem. Aki egyszer megkóstolja az igazi csirkéből készült rántott húst vagy paprikást, az érti csak meg igazán a különbséget.
Volt alkalmam bio sertésből készült kolbászt is kóstolni, valamint kaptam egy adag bio sertés combot annak idején. Óriási volt a különbség a hús állagát, konyhai elkészítése során tapasztalt változásait, érzékszervi tulajdonságait és ízét, zamatát illetően a bolti sertés combéhoz viszonyítva.
Arról nem is beszélve, hogy mit nem ettem meg a boi sertéscombból készült étel elfogyasztásakor...
Megér egy próbát, ha beszerezhető bio hús!
Jó étvágyat hozzá!
Kérlek, szólj hozzá!
2011.01.07. Nagy József
